Csak emlékezetből felsorolnék néhányat azok közül a képtelen marhaságok és felháborító önkényességek közül, amik a Fidesz kezdeti alkotmányozási terveiben komolyan szerepeltek és a fülkékben lezajló forradalom kezdete, de legalábbis a NENYI kötelező kiakasztása óta a kedélyeket borzolták
- A köztársasági elnök meglehetősen homályosan vázolt okok fennállása esetén feloszlathatja a parlamentet.
- Az élet a fogantatás napján kezdődik – ez ugye az abortusz lehetőségének megszüntetése lenne.
- Az új alkotmányt módosítani csak két egymást követő parlament kétharmados többségével lehet.
- Az alkotmánybíróság jelenlegi (a most érvényes alkotmányban már alaposan megkurtított) hatáskörei és jogai tovább szűkülnének.
- Szavazati jogot adnának a gyermekeknek is, amit a szüleiken keresztül gyakorolnának. (Bocsánat, de eszembe jutott a szocialista korszakból származó vicc: „A magyar nép kedvenc itala a négycsillagos Napoleon konyak, melynek fogyasztását képviselőin keresztül gyakorolja.) Szóval ez eddig a leghülyébb ötlet, kétségtelen.
- Ugyancsak homályos elvek alapján kétkamarás parlamentet állítanának fel.
Felmerültek más hasonlók is, egyrészt ezek jutottak most hirtelen eszembe, másrészt talán ezek voltak a leglátványosabb és legtámogatottabb javaslatok, amik miatt én magam is eleve elutasítottam az új alkotmány tervezett szövegét.
Nos, az utóbbi hetekben erős változás érzékelhető ezekben a tervekben, mintha kezdene tisztulni a kép és az új alkotmány a régitől mintha már nem is olyan nagyon térne el. (Javaslom, hogy a preambulum kérdését most ne tárgyaljuk, abban nyilván hajmeresztő maflaságok is lesznek, ami elég nagy szégyen, de legalább nem érint minket közvetlenül. És ott legalább ki lehet elégíteni a mostanában sértett KDNP-s képviselőket, akik mindenáron abortusztilalmat, meleg-ellenességet és más ajándékokat vártak a nagy Fidesz-testvértől. )
Minek köszönhető ez a pálfordulás, hiszen eddig a képviselőik nagy türelemmel érveltek a mostanában dobott (legyünk óvatosak: úgy látszik dobott) ötletek mellett.
Először is azt gondolom, hogy kijózanítóan hatott az EU-ban lezajló médiatörvény vita, ami széttörte Orbánék ünnepi álmait is, - ahogy ők az elnökség fél évét elképzelték. Mondjanak akármit is, ez vesszőfutás volt a javából és még nincsen vége. Miközben persze a törvényt illetően látszólag nyertek, hiszen a kikényszerített változtatások nem lényegiek (sőt, lásd TASZ) ám elfogyott körülöttük a levegő, elvették a sikereiket, nem jön ide a fél világ kormányfője Gödöllőre, és minden díszes sajtótájékoztatón nyaggatják őket különböző kérdésekkel. Szeretném megjegyezni, hogy az Ab előbb, vagy utóbb dönt és akkor megint magyarázkodhatnak elmeszelt törvények és törvényhelyek miatt.
Főleg, ha belegondolunk, hogy ezt a kínos, kellemetlen pofozást a semmiért szenvedték el. Legyünk egészen őszinték: ezzel a médiatörvénnyel egy szakma képviselőit nehéz helyzetbe lehet hozni (és a tanárok, és az orvosok, és a köztisztviselők – sorolhatnám, ők is megszenvedik az önkényen, jogtalanságon, koncepciótlanságon alapuló Orbán-korszakot, nem beszélve a nyugdíjpénztári tagokról…) de valójában a lényeget, az egyoldalú tájékoztatást nem lehet megvalósítani. Lenézi az embereket az, aki azt gondolja, hogy az állami média kisajátításával és a magánmédiumok sanyargatásával el lehet zárni az információs csapokat. Sőt, hadd keserítsem el a mindenkori hatalom birtokosait: a média akkor érzi legjobban elemében magát, ha csapdában van. (Csak megemlítem, hogy mióta a köztévé politikai műsorait az Echo TV emlőin nevelkedett hírfőnök uralja, meredeken zuhan a nézettségük… A kutya nem hisz nekik…)
Hogy Hornt idézzem: nem szabad, hogy a kudarc a fejükbe szálljon – és úgy látszik, hogy ezt ők is érzékelik. Ezért próbálják visszacsalogatni az LMP-t az alkotmányozásba azzal az ígérettel, hogy visszaadják az Ab jogköreit (naná, az önkény már meghozta az elvárt eredményt) és ezért kezdett el szelídülni a hangnem. Meg például azért, mert már a TÁRKI is tendenciaként értékeli, hogy november óta elveszítették a szavazóik 10-12 százalékát.
Nyilván sokan a Fideszben is tisztában vannak azzal, hogy az új alkotmány – főleg, ha ők fogadják el egyedül – nem csak hogy nem lesz nagyon legitim, de vissza is üthet. Most már muszáj érzékelni, hogy a kétharmados forradalomnak nevezett blődli nem tart örökké.
Hogy meddig tart? Miután a fent említett TÁRKI felmérés azt is tartalmazza, hogy november óta az MSZP támogatottsága alig változott, azt kell, hogy mondjam, elég sokáig. De addig biztosan, amíg az MSZP-ben egy markáns erő el nem kergeti az ősidőktől háborúzó összes öreg partizánt a vérbe, - vagy a csősz ki nem hajtja őket az erdőből. („A Magyar Szocialista Pártban jelenleg huszonhat tagozat és hét platform működik, pontosabban hét és fél, mert Gyurcsány Ferenc tömörülése is megfelel a platformi kitételeknek „ (NOL) Lol. (Lólábfi) ) Az előző nyolc évben (finoman szólva) elhasználódott politikusaikkal esélyük sincs arra, hogy a Fidesz elveszített szavazóit megszerezzék. De ha mégis: velük az országnak szemernyi esélye sincs ennek az ocsmány korszaknak búcsút inteni, amit a jelenlegi Fidesz és a jelenlegi MSZP szembenállása és lezüllése jellemez. Pedig ideje volna.
