Rómában élő magyar barátomtól kaptam emailt pár napja a következő szöveggel. „Az összes lapok azzal vannak tele, hogy Magyarországot elsöpörte a gazdasági válság. Hosszas beszámolók arról, hogy az ország tönkremenése nem gyengíti az olasz bankokat. Megnéztem a magyar híreket is, de nem lettem okosabb. Itt tragédiáról beszélnek. Otthon? Azon kívül, hogy szidják az előzőket, okkal vagy ok nélkül. Megírnád, úgy hogy én is értsem?”

Aztán tegnap szárd barátom hívott fel minket, mert őszintén aggódik miattunk az olasz lapokban olvasott hírek miatt. Neki ma kell beszámolnom a helyzetről emailben.

Engem is meglepett, hogy a Fidesz belpolitikai kampánya ilyen mértékben megrémítette a pénzügyi világot, de hát a görög sokk után alighanem érthető a reakciójuk, érzékenyen reagálnak minden negatív hírre.

Orbán előszeretettel beszélt eddig romeltakarításról, most már maguk után is van mit összeszedni. Az amúgy is hűvös szlovák-magyar kapcsolatokat sikerült fagypont alá nyomni, (készülődik már a román ellenkampány is a hírek szerint állampolgársági törvény ügyben) ehhez jött ráadásnak a Kósa féle ostobaság, amit szegény Szíjjártó emelt elég magasra ahhoz, hogy messziről is jól látsszék.

A nyilvánvaló hazugsággal (egyszeri, nagyarányú, radikális adócsökkentést ígértek évek óta, és mindezt júliusra…) megnyert választást a Fidesz nacionalista populista antréja nyitotta, és sok sületlenség követte (történelmi forradalmi nemzeti) ezt sikerült megfejelni egy nehezen korrigálható gazdasági balfékséggel.

Van egy adósságom. Szeretnék nyilvánosan leszámolni most egy tévedésemmel és korrigálni azt.

Hiba volt azt gondolnom, hogy a rossz döntések, összevissza beszéd, ártalmas lépések sora és a színvonaltalan kormányzás szocialista-szabaddemokrata privilégium. Bocsánatot kérek.