„Világosan elmondtuk, hogy nem fogunk beállni csatlósnak egyik tömb mellé sem, nem ezért kezdtük el a politizálást. Ezt a szocialisták nehezen veszik tudomásul, mert nekik hatvan-hetven éve beégett, hogy valakit vagy csatlóssá tesznek, vagy ha nem sikerül, akkor ellenséggé. Ők ezt tudják, úgy látszik Rákosi Mátyás óta ugyanaz a politikai kultúrájuk.” – Ezt mondta Schiffer András, (Hírszerző, http://www.hirszerzo.hu/cikk.az_mszp-nek_rakosi_ota_ugyanaz_a_politikai_kulturaja.160737.html amihez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez az utolsó mondat egy marhaság. Rákosi politikai kultúráját a mai MSZP-hez passzítani kínos maflaság és Schifferről nem gondolnám, hogy mafla lenne. Ha Kádárt mondott volna, akkor végülis egyetértenénk, a kádári politizálás nyomai sajnos mélyebben átjárták a magyar társadalmat annál, hogy egyik napról a másikra eltűnjenek a nyomai. Ha viszont azt elfogadjuk, hogy az MSZP politizálása a Kádár-rendszerben gyökerezik, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy ezek a jegyek szép mennyiségben megtalálhatóak a Fidesz politikai kultúrájában is. Nap, mint nap találkozhatunk a szocializmusnak nevezett rendszerből ismert politikai stílussal, és ahogy Orbán öregszik, alighanem eljutunk a szemcsippentős mosolygós, puritán(?) bácsiig, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a krumplileves pedig legyen krumplileves. Itt azonban nem lehet megállni, mert egészen őszintén mondom, hogy – bár Schiffer és az LMP következetesen igyekszik hangsúlyozni a Más politika különbségét – nekem még nem sikerült semmi ilyesmit felfedeznem bennük. Felháborodottan – már-már paranoiás félelemmel - elutasítanak mindenféle együttműködést mindenkivel, de hogy alapvetően, politikai kultúrájukat illetően, továbbmegyek: politikai céljaikat illetően, mások lennének bármiben, azt egyáltalán nem látom bizonyítva. Még nyomokban sem. Nem csalódtam bennük, mert nem is vártam ilyet, ők éppen úgy lehetetlen küldetést vállaltak, mint a Jobbik. Nem lehet a demokratikus normákat egyszerre radikálisan megváltoztatni (vö: Más a politika) ugyanakkor a politikai rendszer részeként (a régi parlamenti keretek között) funkcionálni. Ezért van mindkét párt bajban, mert a „kinn is vagyok, benn is vagyok” állapot nem vonzó hosszú távon a választók számára. A Jobbik egy politikai szubkultúrát igyekszik beszuszakolni egy olyan rendszerbe, amit ez a szubkultúra alapvetően elítél. Az LMP pedig azt igyekszik bizonygatni, hogy a rendszert lehet teljesen másként (jól) működtetni, mert alapvetően a politikusokkal van a baj, őket kell lecserélni (az LMP-re). Csak egyet felejtettek el megmutatni: kik azok a Más politikusok, és mit tennének ők, ha hatalmon lennének. Helyette woodoo ökopolitikai varázsszavakat emlegetnek, és már most részesei az eddig szokásos politikai küzdelemnek. Ez a rákosizás éppen azt mutatja, hogy ugyanazt teszik, amit a többiek. Iszapbirkóznak velük vég nélkül, egészen hülye, tartalmatlan sértéseket vágnak a többiek fejéhez, miközben nem mutatnak semmilyen alternatívát. Az interjúben már-már ingerülten kérdez vissza: „Aki ennél is nagyobb keménységet követel, az mit akar? Bontsunk kordont, szervezzünk milliós tüntetést, álljuk el Orbán Viktor elől a parlamentet?”

Hát, nem tudom, de amikor azt ígérték, hogy más lehet a politika, azt gondolhatták sokan, hogy van annál sokkal konkrétabb elképzelésük, mint hogy széttárják a karjukat két hónap után…