Orbán Viktor a parlamentben most jól megmagyarázta a forradalmat, hát legyen, ha úgy nézzük, ahogy mondja, tényleg forradalom zajlott a szavazófülkékben és ő egy forradalmi párt forradalmi miniszterelnöke. Sőt, nevezhetjük őt történelmi forradalmi miniszterelnöknek, mert másodszor szerezte meg a címet, és hogy megkülönböztessük más forradalmároktól, mint Horn, vagy Gyurcsány, ő legyen ezentúl kétszeres Nemzeti Történelmi Forradalmi Miniszterelnök, a NEP (tudom, hogy most öregebbek a Novaja Ekonomicseszkaja Polityika-ra gondolnak, de nem, ez a Nemzeti Egyetértés Programja) megalkotója. És ha végre túl leszünk ezen a nagy történelmi, forradalmi, nemzeti izén, remélem kormányozni is fog egy kicsit, mert ezt négy éven keresztül azért eléggé unalmas lenne. Magunk között szólva engem nem zavar, hogy ő minden kormányváltást direkte forradalomként él meg, amíg nem akarja elsütni az Auróra ágyúit és békén hagyja a Téli palotát. Türelmesen kivárom, amíg átjut a dolgos hétköznapokba és elárulja - na jó, azzal is megelégszem, ha csak megcsinálja - a gazdasági programját, akármi is legyen az. A külpolitikai antréja kissé neccesre sikeredett, jó nagy szoáréban hagyta a szlovákiai magyarokat, dehát Orbán nem arról híres, hogy a külpolitikában nagyon ügyes lenne. Mellesleg szerintem a belpolitikáját sem a sikerek halmozása jellemezte ezidáig, első négy éve után nyolc esztendeig kellett ellenzékben vezekelnie, meglátjuk mit tanult belőle. Hátha nem csak annyit tanult belőle, hogy Isten a történelem ura, vagyis ne nagyon ugráljunk, úgy lesz, ahogy ő akarja. (Mellesleg némileg izgat, hogy Trianon tragédiájáért miért épp Istent okolják a Fideszben, de ők nálam alighanem jobb viszonyban vannak vele, intézzék el egymás között.) Az sem túl jó jel, hogy Lamperth Mónika, Szekeres, meg Szili (nem teljes a felsorolás) után most Semjén Zsolt, Szíjjártó Péter, meg Cser-Palkovics (ők is cak mutatóba, van még bőven) következik, ha nagyon fegyelmezem magam, azt kell mondjam, cseberből vödörbe. De minden eddigi kételkedésem hajlandó vagyok félretenni, ha egyszer csak nyomát látom a hatékony kormányzásnak és a gazdaság fellendítésének. Úgy legyen.