Ami engem minden igyekvő nyitottságom ellenére aggaszt, az nem a sok hülyeség, amit az új kormányfő retorikájában szerepel, (Nemzeti Egyetértés Rendszere, forradalom a szavazófülkékben, forradalmi országgyűlés – talán ezen nevettem a legtöbbet, stb. egyszer majd összegyűjtöm) és bevallom, hogy különösebben nem zavarnak a tervezett változtatások a választói rendszerben, az állampolgárság ügyében és hasonló szimbolikus területeken. Nem feltétlenül, vagy nem maradéktalanul értek egyet velük, de semmi alapvető kifogásom nincs ezekkel szemben. Ha megnyerték, hadd csinálják.
De ami ma reggel Matolcsy György leendő gazdasági csúcsminiszter TV2-s interjúja során elhangzott, az komolyan aggályos számomra. Azt régóta tudjuk, hogy Orbán gazdasági – pénzügyi ügyekben Matolcsy elképzeléseire támaszkodik. Addig nem is volt gond, amíg az MSZP – lényegében minden – pénzügyi, gazdasági lépését azzal kritizálták, hogy kizárólag az egyszeri és nagyarányú adó- és járulékcsökkentés lehet a helyes út, amit a szocik csinálnak az káros. Nem volt gond, mert persze a hozzáértők pontosan tudták, hogy ez így lehetetlen, főleg pedig nem válsághelyzetben. Egyszerű politikai blöff volt, és most azon sem érdemes merengeni, hogy elsősorban ennek, vagy inkább a szocialisták rémesen rossz kormányzásának köszönhetik a választási győzelmet. Ahogy közeledett a választás ideje, egyre inkább zavarossá vált a pénzügyekről szóló fideszes kommunikáció, végül a választások után nyilvánvaló lett – be is vallották – hogy szó sem lehet egyszeri és nagyarányú adó- és járulékcsökkentésről, legfeljebb három év alatt, részletekben történő bevezetésről, ami egyáltalán nem különbözik lényegesen Bajnai programjától, de hagyjuk most ezt az aspektust is, a választás megvolt, a Fidesz nyert, kész.
Matolcsy a reggeli interjúban a kérdések zömére egyszerűen nem, vagy csak általánosságban válaszolt, ami nem baj, nem is meglepő, alighanem nincsenek is kidolgozva részletesen a törvényjavaslatok, csak stratégia van. Örüljünk annak, hogy nettó hazugság volt és nem valósítják meg az egyszeri, durr-bele koncepciót, az nagyobb baj lenne. Talán az egyetlen lényeges konkrét válasza az úgynevezett szuperbruttósítás eltörlésére vonatkozott. Már az is meglepett, hogy nem tudta, az 2010. január 1-i hatállyal visszamenőleg életbe léptethető, vagy sem. De egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy mindennek mekkora a költségvetési hatása, rejtett adónak nevezte, ami arra utal, hogy a bevezetés körülményeit sem ismeri. A szuperbruttósítás, - ami, annyit tesz, hogy az adóalapot ha jól emlékszem 1,27-tel megszorozzák, és arra vetik ki az adót, vagyis a munkavállalóra eső, munkáltató által fizetett járulékot is a jövedelemhez csapják – együtt született az adósávok lényeges emelésével és az adókulcsok változtatásával. Önmagában való eltörlése nagyon kellemes lépés lenne minden munkavállaló számára, de óriási teherrel járna a költségvetésnek. (Nem ismerem a számokat, 250 és 410 milliárdot is mondanak, mindenképpen erről a nagyságrendről lenne szó.) Ha egyúttal az adósávokat is visszavennék, akkor persze más a helyzet, de akkor nem sok értelme lenne az egésznek, ráadásul bonyolulttá is válna a dolog. Most Matolcsy vagy – megpróbálok finoman fogalmazni - nem teljesen van tudatában annak, hogy miről beszél, vagy – izé – nem fejti ki az igazság minden szegletét.
Egészében is az volt a benyomásom az interjú alatt a jövendő csúcsminiszterről, hogy nem a földön jár. Nem tudom, hogy milyen tanulmányokra hivatkozott, de hogy a magyarországi adóbürokrácia önmagában 2800 milliárd forintba kerülne évente, az nekem eléggé elnagyolt és túlzó számnak tűnik, az meg még inkább, hogy ha az adóteher harmadával csökken, akkor ennek következtében az adóbürokráciára költött összeg is harmadával csökken. Ha idevesszük még Orbán söralátétre elférő adóbevallást ígérő nyilatkozatát, akkor erősödik bennem az érzés: nincs messze az idő, amikor a handabandának vége és ténnyé válik, ami már most is eléggé nyilvánvaló: megint szórakoznak velünk.
