Visszavonták a román légügyi hatóságok Sólyom László általuk korábban már kiadott marosvásárhelyi leszállási engedélyét, így a köztársasági elnök vasárnap helyett szombat délután tesz látogatást Székelyföldön. Ezt követően, amikor a magyar elnök végül autóval kelt útra, a román határőrök, annak érzékeltetésére, hogy a román állam nem hivatalos, hanem magánlátogatásnak tekinti Sólyom erdélyi látogatását, a diplomáciai szokásoktól eltérően egyenként ellenőrizték a konvojban utazók papírjait. Nem ez az első kínos incidens idén, hiszen a magyar elnök a márciusi ünnepet először a Vajdaságban kívánta tölteni és azt a szerb kormány tiltakozása hiúsította meg és tavalyi szlovákiai akcióit is kínos üzengetés követte.

Természetesen magam is azt gondolom, amit az államfő hangoztat, hogy tudniillik " a szomszédos országok vezetőinek kölcsönös utazásai hozzájárulnak a bizalom erősödéséhez és az előítéletek lebontásához" a dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Esetünkben ugyanis olyan országokról van szó, melyek történelmében az elmúlt évszázadok során mély nyomokat hagyott a kölcsönös félelem, egymás területének elszakítására tett sikeres és sikertelen kísérletek sora. A végeredmény ismert: Trianonban Magyarország területének 70 százalékát és lakosságának jó részét elveszítette. Egyáltalán nem meglepő, ha a környező országokban azóta is dúló etnikai egyetnemértés gyanakvóvá teszi a román, a szerb és a szlovák nemzetet a magyarral szemben és viszont. És valljuk be, Magyarország sem viselkedett mindig okosan ezekben a konfliktusokban, az utóbbi idők elmérgesedett belpolitika háborúinak eszközévé vált a környező országokkal ápolt viszony. Honi belpolitikánk megosztottságát sikerült exportálnunk a külhonban élő magyarok közé, ami nem éppen dicső fejlemény.

Sólyom László tehát nem csak úgy egyszerűen egy szomszédos országban tesz látogatást, jelenléte bátorítón, támogatón és demonstratívan hat az ottani magyar lakosság számára. És éppen ez az, ami a román, szlovák és szerb politikát ingerli. Nem mondható európainak - főleg nem az Európai Unió eszméjével egybecsengőnek - az, hogy egy szomszédos ország államfője nem lehet egy nemzeti ünnepen együtt az ország magyarjaival - ebben biztosan egyetértek Sólyom Lászlóval. De az sem világos számomra, hogy a legfőbb közjogi méltóság vélt igazunk tudatában miért tartja elengedhetetlenül fontosnak vállalni az előre kiszámítható botrányt. Sólyom maga is elismeri, hogy látogatásai " a kisebbségi magyarság támogatását, érdekeik képviseletét" szolgálják. A kisebbségi magyarság érdekei azonban jelenleg élesen szemben állnak a többségi nemzetek érdekeivel, eléggé érthető tehát, ha Sólyom látogatásának célja nem tetszik nekik. Szerintem ez éppen úgy belátható és érthető álláspont - még akkor is, ha nem értünk egyet vele. Egyszerűen szólva nem kellene provokálni az összetűzéseket és az meg különösen fontos lenne, hogy ezt ne az állam elnöke tegye.

Sólyom elnök eddigi tevékenységére jellemző, hogy elődeivel szakítva politikai szereplései során nem kerüli a konfliktusokat, a saját értékrendjét a nemzet értékrendjével azonosítva ragaszkodik minden egyes lépésének helyességéhez, és kudarcai után csakazértis ismétli a rosszul sikerült akcióit. Amit a belpolitikában már megszokhattunk tőle, nem zavartatja magát az egyeztetés nélküli jelölések sikertelenségétől, és most a külpolitikai tevékenysége során is bebizonyosodott: ha úgy véli, hogy igaza van, nem érdekli a másik fél álláspontja.

Ő a mi dafkeelnökünk. A magyar politika színvonalát nézve egyáltalán nem meglepő a dolog. Miért pont az elnök lenne képes jobb teljesítményre?