Amikor ezeket a sorokat írom, még nem lehet tudni, hogy Budaházy és Toroczkai nevű, magukat hazafiaknak nevező politikai bűnözők felhívására szervezett tüntetés megtartható-e a Dohány utcai zsinagóga előtt. Az első beadványt a rendőrség elutasította, az utolsó hír szerint most az újabb beadványról egyeztetnek.
Akik nem tudják, pontosan miről van szó, azok elolvashatják itt http://www.kuruc.info/r/2/32001/ a mozgósító felhívást, mely azért keletkezett, hogy tiltakozzon a Hősök terén tervezett vallási rendezvény (a hanuka gyertyák ünnepélyes meggyújtása) ellen. A zsidó szervezetek figyelemfelhívó ünnepségén rekordszámú gyertya maggyújtását tervezik. Az ismert hazai újnyilasok ezt sértőnek tartják, mondván, hogy a Hősök tere a magyarok szent területe, ott ilyen rendezvény nem tartható.
A felhívás végén olvasható, hogy „ha süket fülekre találna követelésünk (volt már ilyen), abban az esetben nem tudjuk garantálni, hogy a mélyen sértő esemény kapcsán jogosan felháborodó hazafiak nem vesznek-e elégtételt a nyilvános megalázásért.” E mondat azt jelzi, hogy Budaházyék nyíltan erőszakra készülnek egy vallás követői ellen. A rendőrség azért utasította el az első bejelentést, mert szerintük a közlekedés azon a helyszínen más útvonalon nem biztosítható.
Szokás szerint sokféle reakció olvasható már – bár a mainstream média még nem kapta fel az ügyet. A Fidesz és a KDNP tiltakozott Budaházyék tervei miatt és ennek jelentőségét nem kisebbíti az, ahogy eddig ez a két párt hasonló ügyekben viselkedett. Nem is nagyon foglalkoznék vele, helyes, hogy megszólaltak, és kész.
Sokkal inkább izgat az, ahogy a társadalom reagál – pontosabban szólva nem reagál. magam is vitába keveredtem egy bloggerrel (Tokfalvy kartársammal) a – nevezzük így – dogmatikus „jogállamista” értelmezés miatt, ami az általa is elismerten rossz törvényi szabályozás szó szerinti betartására helyezi a hangsúlyt és támadja a rendőrséget emiatt. (http://konzlib.blog.hirszerzo.hu/index.php?todo=entry&vaep=1)
Alapvető problémám azonban az, hogy ennyi idő és inzultus után még most sem képes a magyar társadalom felismerni azt, hogy senki soha nem fogja megvédeni egyetlen csoportját sem a szélsőséges támadások ellen. És ha egyes csoportjait (melegeket, cigányokat, zsidókat, szlovákokat, stb.) nem tudja megvédeni, a társadalom széthullik. Nincs az a rendőrség, ügyészség és bíróság sehol a világon, amelyik elegendő védelmet tud biztosítani a rasszista, szélsőséges politikai és fizikai atrocitások elszaporodása ellen. (És tegyük zárójelben gyorsan azt is hozzá, hogy a mi igazságszolgáltatásunk mindhárom alapvető része olyan állapotban van, hogy ez ma el sem várható tőlük). És nincs az a törvényhozás a világon, amelyik képes tökéletes törvényeket hozni, amelyek önmagukban, automatikus alkalmazásuk révén képesek megálljt parancsolni a mostani rémisztő jelenségeknek. (Itt pedig az kívánkozik zárójelbe, hogy pláne a mi parlamentünk, amelyik akkor sem lenne képes az elfogadható működésre, ha valaki a Holdról érkezve letenné eléjük a tökéletes törvényjavaslatot.)
Nem hiszem, hogy túl sokan vannak ebben az országban már azok, akik elhiszik, hogy a magyar állam képes megvédeni polgárait a szélsőségesek egyre növekvő radikalizmusával, az egyre gyakrabban és erőteljesebb elszabaduló verbális és tevőleges erőszaktól.
Ki védi meg a szexuális irányultságuk miatt megtámadott embereket? A cigányságuk miatt kitaszított, munkalehetőségtől hermetikusan elzárt magyarokat? Ki fogja megmutatni végre a tömeg erejével ezeknek a szar alakoknak, hogy nem lehet pár évtized után ismét Árpád-sávos zászlókkal, ijesztően nyers, undorító jelszavak skandálásával, a tüntetések szokásos kellékeként előkerülő fegyverropogás zajával rettegésben tartani idős zsidó magyar polgártársainkat? Anyámék a Bajcsy Zsilinszky úton immár rendszeresnek mondható tüntetések beszűrődő zaja miatt évek óta halálosan félnek. Mikor mutatja meg ez az ország a szégyenletesen aljas „hazafiak”-nak, hogy elég volt?
Mert nem, nem hiszem, hogy a törvényeknek, a jogalkalmazóknak dolga a mocskos tanok terjedésének megállítása, az elszaporodó rettenetes jelenségek visszaszorítása. Nekik kötelességük harcolni ellene, de igazi ereje csak a civil Magyarország (és most nem a hivatásos civilekre gondolok) kemény fellépésének lehet. Nem szívesen példálóznék a Hollán Ernő utcai történettel, de számomra az is nyilvánvalóvá, hogy ez nem a politikai pártok dolga. Nem Gyurcsány Ferencnek kell (ellenjavallt!) a tüntetést összehívni, hanem nekünk, magyaroknak, akiknek elegük van abból, hogy párszázan, pár ezren éppen a magyarságukra hivatkozva összetörnek mindent, ami ezt az országot élhetővé teszi. Én már nem szeretek itt élni – bár nincs hova mennem. Csak itt értem meg a szót, csak itt értenek meg engem és minden kő, minden folyó és minden hegy csak itt kelti bennem az otthon érzetét.
Borzalmas gondolat, hogy ebben az országban már nem jó élni.