Budaházy és Toroczkai bejelentették, hogy december 18-án tüntetést szerveznek a Dohány utcai zsinagóga elé. Azért, mert felháborítja őket a hanuka gyertyák tömeges meggyújtása, amit pár nappal később, huszonegyedikén, a Hősök terére terveznek zsidó szervezetek.

Azt mondják a magukat hazafinak nevező alakok:"hajlandóak vagyunk elállni tőle, de ha süket fülekre találna követelésünk (volt már ilyen), abban az esetben nem tudjuk garantálni, hogy a mélyen sértő esemény kapcsán jogosan felháborodó hazafiak nem vesznek-e elégtételt a nyilvános megalázásért."

(Hogy érthető legyen: a „mélyen sértő esemény” az, hogy zsidók a Hősök terén mernek ünnepelni...) 

Általam normálisnak tekintett országban ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy egy rendezvényt betiltsanak. Tudniillik a törvény előírja, hogy a rendezőknek kell megoldani, azt, hogy az általuk szervezett esemény törvényes mederben maradjon. Egyszerűen azt kell mondani, hogy miután a szervezők nem tudják garantálni a rendet, nem engedélyezzük - és pont.De nézhetjük a dolgot úgy is, hogy egy templom előtt és a hívek ellen(!) rendeznek tüntetést. Mi ez, ha nem a vallásukat gyakorlók megfélemlítése? Mi ez, ha nem az alkotmány betűit és szellemét mélyen sértő erőszak?

Na ezért érdemeljük meg, hogy lassan fasisztoid ország hírében álljunk és már nem csak Szlovákiában. Nagyon is megérdemeljük, hogy úgy tekintsenek ránk, mint egy népre, amelyik bávatag ábrázattal nézi, hogy szélsőségesei mindent lerombolnak körülötte? Igen, olyan ország vagyunk, ahol mindenféle jogi csűréssel-csavarással a legnyilvánvalóbb aljasságot, bűnt meg lehet úszni. Ország, amelyik képtelen megvédeni a saját alkotmányos rendjét, a saját fenyegetett kisebbségeit, a saját elveit, a saját életét

Az általam normálisnak tekintett reakció ilyenkor az lenne, hogy hatalmas tömegtüntetéssel védi meg magát a többség, aminek élén (édes Istenem, nem Gyurcsány, könyörgöm!) katolikus főpapok, a köztársasági elnök, az AB elnöke vonulnak, megmutatva, hogy a társadalom nem csak hogy nem azonosul a söpredék jelszavaival, de nem is engedi a náci randalírozást, fenyegetőzést. Ha már említettem a miniszterelnököt, muszáj név szerint megnevezni még valakit, akinek viszont a napi politikában való szánalmas és értelmetlen iszapbirkózás (kinevezési cirkusz) helyett magasra emelt hangon kellene kikérni magának a nácik hőzöngését: Sólyom László mélyen hallgat.

A magukat hazafinak nevező söpredék egyre fenyegetőbb hangja nagyon pontosan mutatja a magyar társadalom erkölcsi állapotát és a viszonyát a múlthoz. Sokáig nagyon nem értettem egyet a nagybátyámmal, aki nyolcvankét éves és Kanadában él, megjárta kamaszként Auschwitzot a hat testvérével és a szüleivel együtt. Hárman élték túl, ő és a két fivére. Szóval én mindig a benne élő gyűlöletnek tudtam be, amikor arról beszélt, hogy a magyar nép fasiszta. Hogy az ő családja békében és barátságban élt a falujában, de amikor jött a bevagonírozás, akkor csak undorító arcokat, érzéketlen, sőt kárörvendő vigyorokat látott az utcára kitódult emberek között. Senki nem akarta megvédeni amikor néhány csendőr többszáz falusi között háborítatlanul vezette a halálba magyar zsidó honfitársát. Hogy egy nép fasiszta, azt én most is marhaságnak tartom, de el kell ismerni valamit: a viselkedésünk tömegben, a viselkedésünk társadalomként, az egymás iránt táplált érzéseink, ha csoportokba verődünk - nem túl szimpatikusak. Persze nem fasiszta nép, csak simán undorítóak vagyunk.

Gondolhatnánk, hogy sok mindent megtanultunk, mert olyan korban születtünk, amikor mindez csak mese volt, nem túl távoli történelem és a történelem nem más, mint a múlt megértése. Nagyon, nagyon úgy néz ki, hogy semmit sem tanultunk és félrefordított fejjel nézzük, hogy néhány évtized múltán megint Árpád-sávos zászlókkal gyűlölködnek a zsinagóga előtt. És ha mindez a zsidókról szólna csak, lehetne (lenne akkor is mit) magyarázni. Dehát  cigányok, melegek, más politikát vallók mind-mind a régi, avitt és értelmetlen gyűlölködésnek vannak kiszolgáltatva.
És ha valami miatt megérdemeljük a sorsunkat, az éppen az, amit mindenki a maga területén nem tesz meg. A köztársasági elnök, (a legmagasabb közjogi méltóság, mindannyiunk jelképes vezetője) hallgat, az AB elnöke (az alkotmány őre!) hallgat, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság egymásra és a törvényekre mutogatva asszisztál a csőcseléknek, és folytathatnám a sort egészen magammal bezárólag: megérdemeljük a sorsunkat.

Le vagyunk szarva.

Lólábfi (Horgász SC)